Felismerni és beismerni valódi vágyaink, mert ha ez megvan, tudunk mit célil magunk elé állírani

A jó után mindig csak rossz jöhet. Ez bizonyított tény. Hisz ha valami jó, és a helyzet változik, az ritkán billen a jó irányába. És a másik irány az a rossz. Amikor az embernek fáj. Fáj egy döntés és fáj az élet. És nem arról van szó, hogy ne lehetne túlélni, csak nehéz. De semmi sem lehetetlen. Csak nem szabad álmokban ringatni magunk. Hallgatnunk kell a belső megérzésekre, ha nem akarunk koppanni a valóság talaján...én beleestem ebbe a hibába.Kaptam egy nagy kedvezményt a hosszúhétvégére. Hazamehettem!! Ennyi hónap után ilyen hosszú időre! És borzalmasan jó volt! Túlságosan is! Belelovalltam magam és már-már elhittem, minden szép lesz egyszer. De ennek vége lett. Eljött a hétfő, visszahoztak és bezártak. Egy örök cellába, egy nagyon nehezen kinyitható börtönbe. Ittragadtam. Már napok óta a könnyeim habjaiba bújok, mintha azt hinnem, esélyem van beléjük fulladni. Hiányzik az otthonom, melyet eddig mereven elutasítottam, hiányoznak a szüleim, de leginkább az édesanyukám ölelő szíve, mely ontja a meleg biztonságot. Az az érzés semmihez sem fogható!! Semmihez! Pótolhatatlan. És számomra elérhetetlen. Oly távoli....anyukám terhes, már nem képes bejárni hozzám. És ezt meg is értem, de nem tudom elfogadni. A szívem és a lelkem nem fogja fel. Epekszik érte, kínjában másokat bánt és tehetetlenségében a bánathoz társult. Úgy hiányzik a szeretet érzése. Az az érzés, mikor tudod, van helyed az életben. Ezt az érzést eddig szándékosan próbáltam teljesen eltörölni. Hogy ne is érezzem, véletlenül se vágyjak rá. Mert ez az érzés a legjobb, és az elvesztése, a hiánya a legborzasztóbb! És most azt kívánnám, bár meg se tapasztaltam volna, bár sosem szerettek volna. Akkor most én sem lennék így elkeseredve, könnyebben elfogadnám a fogságot. De tudom, hogy nem itt a helyem! A belsőm ég, futótűzként pusztìt bennem a düh és a bánat...már csak egy dolgot akarok, de azt mindennél jobban. Jobban az éhezésnél és a csatározásoknál....az édesanyukámat, az ő szeretetét! Nem vagyok már kisgyerek, de egy anyai ölelésnél nincs jobb és szebb gyógyír....<3Köszönöm Anyuci, hogy vagy nekem!!!